2010. augusztus 26.

Padlizsánkrém, ahogy mi szeretjük


Most van felénk a nagy padlizsánszezon. Ez körülbelül annyit jelent, hogy 70Ft kilója, így az emberek szó szerint zsákoslag veszik, viszik, sütik, eszik, de legfőképp elteszik. Télre fagyasztóba krémnek, üvegbe zakuszkának. Az valamivel bonyolultabb dolog, paprikát megsütik, majd paradicsommal, padlizsánnal vagy babbal főzik, passzírozzák, ízesítik, üvegbe töltik, majd télen előveszik, kenyérre kenik és visszaemlékeznek az ősz melengető napsugaraira. Ha anyum tesz el zakuszkát, az nagy szerencse, mert akkor nekem nem kell vele kínlódni. A padlizsánsütést is megúsztam, hála a jó égnek és anyumnak, mert a konyha büdös is és mocskos is lesz egyben, egy ilyen projekt alkalmával. Szabadtéren ajánlatos ezt a műveletet elvégezni. Viszont ha már megvan, akkor csak apróra össze kell vágni, sózni, hagymával és olajjal habosra keverni, lehet tenni bele fokhagymát, vagy házi majonézt. Én még a csilit is el tudnám képzelni. És bónuszként piros, fehér pettyes tálkában tálaltam, ami igazából egy nagy kanál, és a zöld asztalon ez igazán profin nézett ki. Férjem lefotózta, akár újságba is elmenne, nem igaz?

2010. július 25.

Áfonyás, sült túrótorta

Hercegnő nemsokára betölti az egy évet. Természetesen eszem ágában sincs holmi vacak cukrászdai tortával elrontani a hangulatot, és ki más is süthetne neki szülinapjára, mint az édesanyja.
Ezt a sütit a nők lapja konyhából loptam, annyit változtattam csak a dolgon, hogy ribizli helyett friss áfonyával koronáztam meg. Most zajlik az áfonyaszezon, friss és bio, mit kívánhatnánk ennél jobbat magunknak és persze a gyermekünknek. Ebben a tortában csak olyan dolgok vannak, amiket ő is megehet, így azt hiszem tökéletes a választásom. Nem akartam a véletlenre bízni, ezért tegnap próbasütést végeztem. Az eredmény tökéletes lett.

Recept, amit még fejből tudok:

tészta:
-22 dkg liszt
-2 dkg kakaópor
-7 dkg porcukor
-14 dkg vaj
-1 tojás

töltelék:
-25 dkg túró (én 30dkg-t tettem)
-15 dkg tejföl
-3 tojás
-1 citrom reszelt héja
-1 csomag vaníliás cukor
-10 dkg cukor
-5 dkg puha vaj
- 2,5 dkg liszt

tetejére
-20 dkg ribizli vagy áfonya vagy málna vagy eper vagy bármi
- 1 csomag tortazselé


A tésztához kimérjük a hozzávalókat, és a tojás kivételével egy tálban összemorzsoljuk, majd a tojással tésztává gyúrjuk. Ha a konyhában van vagy 27 fok, mint az én esetemben, akkor nehezebb kinyújtani, lehet hogy betehettem volna egy kicsit a hűtőbe, és akkor nem szakad annyira. Kinyújtjuk lisztezett deszkán, és beletesszük egy kerek piteformába. 20-23 centis megfelel.
A töltelékhez szintén mindent összekeverünk egy tálban. Lényeg szerintem a túrón és a tejfölön van. Nekem sikerült valami eszméletlen finom, krémes, nem savós hargitai túrót beszereznem, a tejföl pedig a most megjelent góbés márkából került ki, mindkettő kitűnő minőség.
Mikor az összetevők egy finom, krémes, akár azonnal fogyasztható masszát alkotnak, akkor ráöntjük a tésztára, és sütjük egy egész órát kb. 150 fokon.
Legnagyobb dilemmám az volt, hogy fogom ezt kiszedni a piteformából, de sütés előtt kivajaztam a formát, a tészta lisztes volt, így simán kijött belőle. Másik aggodalmam, hogy kiszárad, szétesik és ehetetlen lesz, de nem így történt. Az áfonyával a tetején valami mennyei, mindenkinek csak ajánlani tudom.

ui. :

maradt kb. 200 dkg túró, azt két barackkal és egy marék keksszel összedaráltam. Kis hercegnő imádta.

2010. július 15.

2 tál gomba

Lehet szavakat találni a természet eme két csodájára? Kedvencem a rókagomba, mert erdő íze van. Ha a fenyvesekbe bele lehetne harapni, pont ez a zamat omlana szét a szánkban, én így képzelem. Most van nálunk  a nagy gombaszezon, a piacon tömkelegével kapható a friss róka, a dundi vargánya, a nagykalapos őzláb. Szinte megszólítják az embert. Nem is lehet nekik ellenállni. Télre eltettem vagy 5 kilót, a vargányából még csak egy tasakocskával csücsül a mélyhűtő fiókjában. S hogy mit lehet ebből főzni? Hát ha a franciák megtudnák, hogy én ma a tejfeles, juhtúrós puliszka mellé rókagombapörköltet tálalok, agyoncsapnának. De minek flancolni? Persze, lehetne jól hangzó rókagomba mártásos tekert akármiket csinálni, de most maradtam a hagyományos, magyaros megoldásnál. Mondjuk nem tagadom, a vargányának tényleg sikkesebb sorsot szántam, de ezt majd csak akkor mesélem el, amikor kész lesz.
 

2010. április 4.

Népi, családi hagyomány


Amikor az embernek családja van, akkor erős késztetést érez arra, hogy a hagyományokat, a családi szokásokat továbbadja, megtanítsa a gyermekeinek. Én is így vagyok ezzel. Igaz, nagyon szeleburdi anyuka vagyok, azt is mondhatnám, hogy kicsit éretlennek érzem magam. Sokszor úgy érzem még magamat sem ismerem, keresem, kutatom az élet értelmét és képes vagyok spirituális mélységekig és magasságokig elmenni, azután ugyanolyan kétségekkel és kérdésekkel teli fejjel térek vissza, mint amivel elindultam.
Lényeg ebben a kuszaságban az, hogy a múltamra, a hagyományainkra, a családi szokásainkra irtó büszke vagyok, így most első saját családi húsvétunkkor kalácsot dagasztottam. Minden elismerésem nagyszüleinké, akik napi szinten kenyeret dagasztottak mindenféle nyafogás vagy siránkozás nélkül. Tudom, ma már más világ van, futunk, mint a bolondok, semmire nincs időnk, pedig a nap most is 24 órából áll. Nekem valahogy mégis jól esett csurgó verítékkel életre kelteni a tésztát, hallani ahogy puffog, és büszke voltam. Igaz, később derült csak ki, hogy kicsi volt a tepsi, túldagadt a tészta, és a fonás mentén szétnyílt, mégis olyan melegség öntötte el a szívem, mikor a pap az én két kezemmel dagasztott kalácsot meglocsolta a szenteltvízzel. Ezt fogom tenni jövőre is. Mert rohanunk, futunk a pénz, az anyagi és kézzel fogható javak után, de amikor a lakást átjárja a házi kalács illata, és eszünkbe jut a nagymamánk simogató hangja, akkor ráébredünk, ez az igazi boldogság, és ezt az élményt a gyermekeinknek is át akarjuk adni. Mert ezek az illatok neki is az otthont, a családot jelentik majd, bármerre is sodorja az élet.